A nagyvárosi közlekedés illemtanáról a Család-barát című műsorban beszélgettünk Novodomszky Évával és Kolozsi Kiliánnal.
A tömegközlekedés gondolatától a legtöbb embernek a zsúfoltság és a túlélés, no meg a cifra szóváltások jutnak eszébe, pedig egy kis odafigyeléssel önmagunk és mások számára is élhetőbbé tehetjük az így töltött időt.
Fel- és leszállás
Bár jó eséllyel mindenki egyszerre próbál bezsúfolódni a hamarosan induló járműbe, ne felejtsünk el segíteni az arra rászorulóknak! Túlzásokba esni persze nem érdemes, de a kismamáknak, időseknek, kisgyermekkel vagy sok csomaggal közlekedőknek illik segíteni még annak árán is, hogy mi magunk csak utánuk tudunk felszállni. Ha vannak leszálló utasok, akkor legyünk türelemmel, amíg ők elhagyják a járművet, és csak azután szálljunk fel.
Leszálláskor is segítsük utastársainkat. Ha az ajtónál állunk, de tovább utazunk, megálláskor lépjünk ki a járműből, és az ajtó mellett félreállva várjuk meg, amíg a többi utas leszáll.
Hátizsák és csomag
A hátizsákot felszállás után mindig vegyük le, mert sérülést okozhatunk vele másoknak. A csomagjainkat lehetőség szerint fogjuk a kezünkben vagy tegyük a padlóra. A szabadon maradt ülőhelyekre tenni és szúrósan nézni vagy ad absurdum visszautasítani valakit, aki oda szeretne ülni, jogosan vívja ki az utastársak nemtetszését! A gurulós bőröndöt ugyancsak ne tegyük fel az ülésre, mert lehet, hogy tisztának tűnik, de egészen biztosan nem az.
Tisztaság
Olajos, festékes, sáros ruhában lehetőség szerint ne szálljunk fel tömegközlekedési eszközre! Ha mégis szükséges, akkor különösen figyeljünk arra, hogy az üléseket vagy másokat ne koszoljuk össze!
Az étel- és italfogyasztás ugyancsak kerülendő nem csak higiéniai, de balesetmegelőzési szempontból is, nem beszélve arról, hogy akit elkapnak, az így is, úgy is ráfizet…
Telefonálás, zenehallgatás
Biztosak lehetünk abban, hogy a telefonbeszélgetésünkre mások nem igazán kíváncsiak, sőt, alapvetően zavarjuk vele a többieket, ezért a nagy beszélgetéseket ne utazás közben intézzük! A zenei ízlésünket sem illik rákényszeríteni a pillanatnyi utazóközönségre. Ráadásul, ha nagyon kizárjuk a körülöttünk lévő világot, egy hirtelen veszélyhelyzetben sem tudunk megfelelően reagálni.
Illik átadni a helyet, kivéve…
Nem kérdés, hogy a kismamáknak, időseknek, kisgyermekkel utazóknak illik átadni a helyet. A felajánlott helyet minden esetben illik megköszönni, aztán dönteni arról, hogy elfogadjuk vagy sem. A „Nem vagyok én még olyan öreg!” stílusú felháborodás helyett egyszerűen mondjuk meg, ha nem akarunk élni a lehetőséggel, mert sok fiatalnak sajnos épp az ilyen kirohanások miatt megy el a kedve az előzékenységtől. Ez legalább ugyanannyira kontraproduktív, mint a sértődött megjegyzések, ha nem ajánlják fel a helyet, de nagyon le szeretnénk ülni. Egy udvarias kérés általában segít, a hiszti viszont biztosan nem.
Ne feledjük el azonban azt sem: egy látszólag egészségesnek tűnő fiatal vagy gyermek is lehet beteg, ami miatt nem adja át a helyét, és nem biztos, hogy feltétlenül a neveletlenség áll a háttérben.
