Vannak kérdések, amelyekre nem áll össze az adekvát válasz a fejben mindaddig, amíg az ember nem kerül olyan élethelyzetbe, amelyben még korábban nem volt. Szakértőként szembe jött a kérdés, hogy hogyan illik a gyerekek biológiai szükségleteit (pisilés és kakilás) intézni a játszótéren. Menjen a bokorba? Vagy vigyük haza időben?
Bármelyik gondolattal is játszottam el, valójában egyik sem tűnt túl életszerűnek. Arra mégsem biztathatom a szülőket, hogy szükség esetén zavarják a gyereket a bokorba vagy a fa tövéhez, hiszen én sem örülnék, ha majd az enyém ugyanoda futna be az oda guruló pöttyös labda után…
Persze lehetne okosakat mondani, hogy úgy tervezzük meg a játékidőt, hogy időben hazaérjünk, olyan játszóteret válasszunk, ami elérhető közelségben van az otthonunktól, de ez a gondolat tenyérbemászóan életszerűtlennek tűnt…
Aztán amikor a 10 napos világosan a tudtunkra adta, hogy bár betárazva az eldobható és a mosható pelenka is itthon, ő bizony nem szívesen pisil/kakil bele, vagy ha ez véletlenül megtörténik, akkor azonnal beindul a légvédelmi sziréna, és a barátnő jelzi, hogy lehet, hogy akkor EC-zni kellene a gyerekkel (elimination communication, azaz ürítési kommunikáció jeleinek észrevétele és ezáltal a pelenkahasználat csökkentése), akkor a nullkilométeres anyuka elrohan a legközelebbi bababoltba utazó biliért.
Aztán megfogalmazódik a válasz a játszóteres kérdésre, hogy hogyan illik pisiltetni a gyereket.
Kedves Szülők és Játszótérlátogatók! Szerezzenek be egy utazó bilit! Egészen picire összecsukható, lebomló műanyag zacskó kerül bele, így nem csupán az utazáskor oldódik meg a probléma, amikor nincs kedvünk egyensúlyozni a gyerekkel a pihenőhelyek mosdói felett, hanem a játszótérre is magunkkal vihető.
S mivel egyelőre valószínűleg nem lesz az összes játszótéren illemhelyiség a közeli jövőben (persze jó lenne, hiszen egyébként az élet szerves része ez is), az utazó bili tűnik a legmegfelelőbb megoldásnak a játszótéri folyó és egyéb ügyek intézéséhez.
